Annyira megszoktuk már, hogy a popkultúra olyan történeteket mesél el, amikor a legfelső felszerelésű testvéregyüttesek hatalmas légiókat győznek le kifinomult fegyverekkel, hogy szem elől tévesztjük, milyen ritkák az ilyen helyzetek a való életben. Sok cikk foglalkozik ezzel a témával, és túl sok közöttük szerepel a címben az a befejezés, hogy egy számbelileg fölényesebb hadsereg fog győzni. Ezúttal nem. Csak a háború legnagyobb rajongói nem ismerik az itt bemutatott csaták közül legalább néhányat, így az ismeretlen ismét ott lesz, hogy győztek-e az esélytelenek, vagy a számok, a fegyverek és a felszerelések győztek-e.
10. Lipcsei csata
Ezt a csatát nagyrészt figyelmen kívül hagyják a napóleoni háborúk történeti beszámolói, bár ez volt a korszak egyik legfontosabb csatája, és sok tekintetben a legnagyobb csata a kontinensen abban a században. 1813-ban Napóleon Bonaparte Grande Armée megszállta Poroszországot (a mai Németország), hogy újra megerősítse uralmát a kontinensen, az 1812-es oroszországi és spanyolországi katasztrófák ellenére. A szövetséges hadseregek azonban összefogtak, hogy megszakítsák utánpótlási vonalait és kapcsolatait Franciaországgal, és Napóleon kénytelen volt Lipcsébe koncentrálni. Október 16-án, amikor a csata elkezdődött, Napóleon megtette 198 000 katona és 700 ágyú, a legnagyobb haderő, amelyet egyetlen csatában valaha is vezényelt. Ellenezte azonban Poroszország, Ausztria és Oroszország egyesített hadserege, amely közel 400 000 főt és 1500 tüzérséget számlál.
Napóleon egyetlen reménye a klasszikus oszd meg és uralkodj technikája volt, amelyet már az első napon a franciák ellentámadásokkal alkalmaztak az osztrák és porosz hadsereg ellen, de a többi csapat közeledése megosztotta Napóleon figyelmét, és egyik hadsereget sem tudta hatástalanítani. Innentől már csak idő kérdése volt, hogy a szövetségesek minden oldalról lerohanják Le Grand Armee-t, lovas csapataikkal semlegesítve az összes francia lovassági ellentámadást. Október 18-án a franciák elkezdtek visszavonulni az Elster folyó hídján, és sajnos a híd jóval az utolsó csapatok átkelése előtt megsemmisült, így több tízezer ember tört darabokra vagy vízbe fulladt. Összességében a franciák veszítettek 73.000 ember 54 000 ellenséggel szemben, és elvesztették tüzérségi darabjaik felét. Ez egy olyan csata volt, amely tönkretette Napóleon hadviselési képességét, és még a waterlooi csata előtt a franciák stratégiailag olyan reménytelenül túlerőben voltak, hogy Napóleon francia császári napjai elkerülhetetlenül a száműzetésével végződtek, nem pedig halálával vagy visszavonulásával.
9. Harry előőrs
1953-ra a koreai háború holtpontra jutott, beleértve az ENSZ-koalíció Harry-i előőrsét is Korea szívében, Szöultól 60 mérföldre északra. június 10 74. hadosztály A Népi Önkéntes Hadsereg bombázásba kezdett, 88 000 lövedéket lőtt ki a védőkre, majd tarackokkal támogatva támadást indított a K Company ellen, amely egyike annak az öt századnak, amely a Harry előőrsét védi (négy amerikai, egy görög volt). Míg Harry 1280 láb magas előőrsének jelentős magassági előnye volt, ez egyben hátrányt is jelentett, mivel megnehezítette az utánpótlást, és arra kényszerítette az ENSZ-erőket, hogy csak egy századot telepítsenek be. egyszer .
A csata nyolc napig tart, és a védők kénytelenek megkockáztatni, hogy égő 55 gallonos hordó napalmot dobjanak a támadókra. A súlyos veszteségek ellenére a kínai csapatok jelentős bátorságról tettek tanúbizonyságot, és a védőknek többször is folyamodniuk kellett kéz a kézben harc. Csak Ole Mises őrmester 65 támadó meggyilkolásának tulajdonítható. 1953. június 18-án a 74. hadosztály beszüntette támadásait, miután 4000 veszteséget szenvedett, és inaktív egységnek számított. A védők 200 meghalt vagy eltűnt embert veszítettek. Lehet, hogy mindez hiábavaló volt, hiszen az általában a koreai háború végének tekintett tűzszüneti megállapodást csak 15 nappal később írták alá.
8. Fraustadti csata
1706-ban egy svéd hadsereg kb 9400 ember mintegy 20 000 fős lengyel-orosz hadsereggel állt szemben a mai Nyugat-Lengyelország területén. A Johann Schulenberg parancsnoksága alatt álló szövetséges hadsereg a számbeli fölény mellett 32 tüzérséggel rendelkezett, míg a svédeknél egy sem. Karl Rehnskiöld svéd parancsnok azonban úgy döntött, hogy a szerencse a bátraknak kedvez, és harapófogós támadásra helyezte csapatait.
Rehnskiöld abban a szokatlan helyzetben volt, hogy az új technológiával szembeni bizalmatlansága előnyére vált. Míg a hagyományos bölcsesség azt tartotta, hogy a fegyverek és az ágyúk jelentik a győzelem kulcsát, 1706-ban még nem fejlődtek ki annyira, hogy átrághassák az ellenséges seregeket, mint a 19. században. A lőfegyverek akkoriban gyakran annyira pontatlanok voltak, hogy az ideges csapatok sorfalat lőttek, és szinte senkit sem találtak el. Fraustadtnál a svéd csapatok parancsot kaptak, hogy agresszívan támadják meg az ellenséget, ahelyett, hogy megállnának az újratöltésre, sokaknak még lövésre sem volt lehetőségük. Így a lengyeleknek és az oroszoknak csak annyi idejük volt, hogy sortüzet lőjenek, mielőtt az ellenség szuronyokkal és sok esetben csukákkal megtámadta őket. A csata végül nagyon rövid időn belül véget ért, és a svédek csak mintegy 1500 embert veszítettek az ellenség 15 000-ével szemben. És mégis 1721 Az orosz koalíció mégis megnyerte a háborút, ami a Svéd Birodalom hanyatlását a balti államokban és az Orosz Birodalom felemelkedését jelzi.
7. Dibboli csata
Nem kell messzire mennünk az előző bejegyzés helyszínétől, hogy felkeressük az újonnan egyesült Német Birodalom és északi szomszédja, Dánia közötti csata helyszínét. 1864 márciusában a porosz hadsereg belépett a Jütland-félszigetre, és áttörte a Daneverk erődítményeit, amelyekre a dánok nagymértékben támaszkodtak az ország védelmében. Akkor 40 000 A poroszok 11 000 dán katonával nyomultak előre a Gyobbolt védő erődök felé. A dánoknak páncélozott hajójuk volt "Rolf Krake" hogy támogassák erődítményeiket , ami egy olyan korszakban, amikor a vaskalap még új volt, jogos elrettentés volt.
A dánok szerencsétlenségére a poroszok is magukkal hoztak modern tüzérségi. Heteket töltöttek a dán védelem megsemmisítésével, és még Rolfnak is okoztak veszteségeket Krake" , és ez mindössze két évvel a híres " Merrimack "És "Monitor" tucatnyi tüzérségi támadást alig horpadás nélkül ellenállt az amerikai polgárháború idején. Április 18-án a poroszok támadásba lendültek és igazságos 13 perc áttörte a dán árkokat , és az ellenséges tartalékok ellentámadása nem tartott sok időt. A dánok összesen mintegy 3600, a poroszok pedig mintegy 1300 embert veszítettek.
A dibboli csata különösen figyelemre méltó, mert ez volt az első alkalom, hogy Red Kereszt jelen volt a háborús bűnök megfigyeléséért vívott csatában a híres genfi egyezményt követő évben. Ezért jelen voltak, hogy szemtanúi legyenek a győzelemnek, amellyel Poroszország megnyerte a háborút, és jelezték a Német Birodalom felemelkedését, amely sok problémát okoz majd Európának a következő évszázadban.
6. Iquique-i csata
Ha már a taturól beszélünk, 1879. május 21 perui tatu Huacar összeütközött egy chilei korvetttel Esmeralda a perui Iquique partjainál. Míg Miguel Seminaro parancsnok hajója egy teljesen modern hajó volt, tüzérséggel felszerelve, amely tüzelt 300 font kagyló , " Esmeralda Az Arturo Prata kapitány a chilei flotta egyik legrégebbi hajója volt, csak azért állították hadrendbe, mert Chilének meg kellett akadályoznia a perui-bolíviai szövetséget.
Szinte azonnal a legénység "Huacara "kilőtt lövedékek, amelyek áthatoltak" Esmeralda" egyenesen át, és a korvett héjai csak ártalmatlanul lepattantak le a vaspáncélról. Prat ezután lényegében túszul ejtette Iquique városát "Esmeralda" között Huacar és a várost, hogy lebeszéljék a peruiakat a lövöldözésről, mert attól tartanak, hogy kihagyják és rálőnek a városra. A város emberi pajzsként való használata visszafelé sült el, amikor Iquique fegyveresei tüzet nyitottak a fahajóra. Elkezdődött a Seminaro ram "Esmeralda" mielőtt lőtt üresjáratban. Legénység "Esmeraldas – Kihívóan nem akartam feladni, szóval Uakaru" többször kellett döngölni, amíg a hajó el nem süllyedt, és Prat kapitány holtteste a csatahajón maradt a beszállási kísérlet alatt.
Míg vereség Esmeralda reménytelenül egyoldalú volt, Prat bátorsága nagyon lelkesítővé vált Chile lakossága számára, és a dátum nemzeti ünneppé vált. Ezenkívül a chilei haditengerészet egésze nagyobb volt, mint a perui-bolíviai haditengerészet, és jó helyzetben volt a megtorláshoz. 1879. október 9 Huacar felől lőtte le a flotta hat chilei hadihajó , ebből kettő páncélozott volt, utána elfogták. De Seminaronak legalább volt egy könnyű győzelme.
5. Római csata
Míg az emberi történelem legtöbb általános áttekintése foglalkozik azzal az idővel, amikor Róma 410-ben és 476-ban a vizigótok kezére került, hogy véget vessen a Nyugat-Római Birodalomnak, addig a 16. századi olasz háborúkat sokkal ritkábban tanítják. Az egyik ilyen példa 1527. május 6-án, amikor a Szent Római Birodalom császári hadserege III. Károly Bourbon herceg parancsnoksága alatt megtámadta. Ott volt 34.000 ember , A Rómának 5000 védője volt. Csak 2000-en voltak hivatásosok; az elit svájci gárda tagjai. A védőknek legalább volt előnyük a tüzérségben, mivel V. Károly római császár csapatai alultápláltak voltak, és ágyúit elhagyva gyorsabban elérte a várost.
Mintha a császári hadseregnek nem lenne elég előnye, gurult ködcsík , amely lehetővé tette számukra, hogy elérjék a városfalakat pontatlan tüzérségi és kézi lőfegyverek tüzével szemben. Szerencsére az egyik lövés III. Károlyt találta el, és megölte. Akkor nincs szerencséje. Anélkül, hogy Károly fékező erőt ajánlott volna fel, éhes pápaellenes csapatai a német, olasz és spanyol csapatok rakoncátlan tömegeivé váltak, akik nem mutattak könyörületet a védőkkel és a civilekkel. Túlélte csak 42 svájci gárda . VII. Kelemen pápa kis híján megúszta a zsákmányt, a katonák rálőttek, amikor menekült. Róma annyira elpusztult, hogy lakossága körülbelül 55 000-ről 10 000 alá esett. Bosszúként be kellett érniük azzal, hogy Rómában kevés élelem volt, és az utcán hagyott holttestek miatt jelentős betegség volt, ami sok betolakodót megölt. A svájci gárda még ma is tiszteleg az őrök előtt, akik aznap életüket adták a pápaságért.
4. Szigetvár ostroma
Képzelje el, hogy Ön a magyar erőd egyik védelmezője Nikola Zrinski gróf parancsnoksága alatt 1566. augusztus 2-án. Szigetvárt 2300 horvát és magyar védi. Szulejmán szultán parancsnoksága alatt 100 000 fős oszmán hadsereg kezdett érkezni. Ezen kívül az oszmánoknak 300 ágyújuk volt. Talán az egyetlen dolog, ami a védőknek kedvez, az egy szilárd építésű fal és egy árok. Elég bátornak érezné magát ahhoz, hogy akár egy napig is ilyen nehézségekkel nézzen szembe?
A következő hónapban az oszmánok három nagy támadást indítottak a heves bombázások között. A nagyszámú oszmánnal a helyükön megragadva az oszmánok több áldozatot szenvedtek betegségektől, mint harcoktól, különösen maga Szulejmán szultán. A szultán halálát titokban tartották, és másnap az oszmánok végleg lerohanták Szigetvár védelmét. Még ez is sokba került nekik, mivel Zrinski robbanóanyagokat állított fel, hogy hatékonyan elpusztítsa a várost és megöljön még sok oszmánt. A rendkívül pirruszi győzelemben az oszmánok visszavonultak.
Ha tragikusabb megvilágításba helyezzük a hőst, Zrinski és serege végső áldozatára talán nem is lett volna szükség. Míg az oszmán hadsereg hatalmas volt, több mint 80 000 Habsburg katonát Maxmilian császár vezetése alatt szétszórtak Szigetvár közelében, és egy hónapjuk volt az ostrom feloldására. Ezért valószínűtlennek tűnik, amint azt egyesek érvelték, hogy ha Szulejmán életben maradt volna, vagy az erőd valamivel korábban eldőlt volna, Kelet-Európa sorsa akkora mérlegen lógott volna, amikor már létezett ekkora hadsereg, amely készen állt az oszmánokkal való szembenézésre.
3. Battle of the Gates of Pa
A gyarmati korszakban sok olyan ütközet volt, amelyben a viszonylag kis európai hadseregek tűzereje lehetővé tette számukra, hogy túlnyomó számban felülmúlják a csatából származó, elavult fegyverekkel rendelkező helyi katonákat. a Bloody Riveren a Rorke's Drifthez. Így szokatlan volt az 1864. április 29-i helyzet, amikor a brit csapatok David Cameron altábornagy parancsnoksága alatt megtámadták az új-zélandi Fort Gate Pa-t. A nehéztüzérségen kívül 1700 katonájuk volt, szemben azzal a 250-nel, akiket a maorik Rawiri Puhirake vezetésével védelmüket éltették. Fellázadtak a brit földfoglalás ellen. Az egyenlőtlenség fokozása érdekében a britek több napon keresztül bombázták a védelmet, és 15 áldozatot okoztak.
Sokak meglepetésére azonban a támadók szorosan közeledtek a Pas kapujához, ami miatt a támadás elakadt és összezavarodott. A maorik ezután lőni kezdték a tiszteket, amíg az általános pusztítás meg nem kezdődött. Több mint 110 támadót haltak meg vagy sebesültek meg, az áldozatok pedig ennek a számnak körülbelül a felét tették ki. Győzelmük ellenére a védők aznap este a sötétség leple alatt megszöktek.
A britek kétségbeesetten bosszút álltak, és 1864. június 20-án legyőzték a maorikat az ezt követő Te Ranga-i csatában, bár ezúttal a maorik száma 500 fölé emelkedett. Bár hamarosan aláírták a békeszerződést, az akkori mércével mérve rendkívül nagylelkű volt, beleértve az őslakosok élelmét és vizet. Úgy tűnt, a Pa Gate jobban megrendítette a gyarmatosítók bizalmát, mint amennyit hajlandóak voltak beismerni.
2. Vukovári csata
A horvát szabadságharcot az egész világ szemében beárnyékolta az első öbölháború, a koszovói háború és így tovább. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek egyik legdrámaibb konfliktusa zajlott le benne. Vukovár egy keleti falu volt az újonnan feltörekvő Horvátországban, amely 1991-ben útját állt a Jugoszláv Néphadseregnek, a jugoszlávokból és szerbekből álló katonai erőnek, amely elhatározta a függetlenségi mozgalom leverését. Vukovárnak körülbelül 2000 védője volt, akik közül csak 300 volt a nemzetőrség tagja, 300 rendőr, a többiek civil önkéntesek. A civileknek csak a fele volt sörétes puska . Szerencséjükre tisztességes rakétakilövő arzenáljuk volt. A megszállók ezt inkább ellenezték 35 ezer ember , 400 tank és légi támogatás. Hosszan tartó tüzérségi bombázás után az összecsapás augusztus 25-én kezdődött.
Az ellenség elsöprő ereje ellenére a horvátok 87 napig húzták a csatát, annak ellenére, hogy napokig 11 000 robbanóanyagot lőttek ki a városra. A horvátok nemcsak sok veszteséget okoztak a betolakodóknak, 1600 sajátjukat veszítve, hanem több mint 110 harckocsit is megsemmisítettek. Stratégiailag az elhúzódó pozíció Horvátország többi része számára felbecsülhetetlen értékű volt a fegyveres erők összefogása és a lakosság lelkesítése szempontjából, de nagymértékben demoralizálta a jugoszláv hadsereget is. A néphadsereg annak ellenére, hogy győzelmet aratott, kivonult Horvátországból 1992. január , akárcsak az oszmánok előttük.
A városban okozott kár a csatán túl is eltartott. Közvetlenül ezt követően több tízezer nem szerb civilt űztek ki a faluból. Azoknak, akik maradnak, mindent, amire szüksége van elektromosság a csatornarendszer meghibásodott, sok épületet, köztük a kórházat is elsimították. Amikor Horvátország visszanyerte az irányítást, a szerb falusiakat (akik a lakosság körülbelül egyharmadát tették ki) keményen kezelték. Még évtizedekkel később is sok ház maradt megjavítatlanul a szerb negyedekben.
1. Zanzibár puccs
1896. augusztus 25-én meghalt Zanzibár (egy kelet-afrikai Tanzánia partjainál fekvő sziget) szultána. Mivel Zanzibár brit gyarmat volt, a szultán pedig csak egy figura, a britek a Bazil-barlang alatt úgy gondolták, választhatják Hamudot. Ibn Mohammed, mint az új szultán. Khalid ibn Barghash hercegnek más tervei voltak, és augusztus 26-án elfoglalta a kővárosi királyi palotát. 1000 katona és 2000 civil követője. Egy Zanzibár hajót is hozott "Glasgow", amely több ágyúval és négy ágyúból álló tüzérségi üteggel szerelt jacht volt. A britek 1000 katonát gyűjtöttek össze, hogy kikényszerítsék, de ez formalitásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy öt brit hadihajó volt a herceg erőinek hatósugarán belül. Egy napot adtak a Zanibar-erőknek a megadásra, bár valójában hivatalos engedélyt vártak Londontól. A herceg ezt blöffnek minősítette.
Másnap a hadihajók végre megmutatták, hogy nem blöffölnek. Glasgow igazolták Miért A jachtok nem közönséges hadihajók, gyorsan elsüllyedtek, a palota pedig porig égett. 500 veszteség történt a szárazföld és a zanzibári flotta között, és csak egy brit tengerész sebesült meg. A beszámolók eltérőek attól, hogy mennyi idő telt el a herceg megadása előtt, de mindegyik verzió kevesebb mint egy órát tesz ki. Rövid, de véres kiállása ellenére magát a herceget a német Kelet-Afrikába csempészték, ahol 1916-ig szabadon maradt, amikor is a britek megszállták a német gyarmatot és elfogták. címre küldtékSzent Ilona . Ellentétben Napóleonnal, ő hazatérhetett, és 1927-ig a világtörténelem leggyorsabban legyőzött nemzeti vezetőjeként élhette le hátralévő napjait.
Dustin Koski társszerzője "Az élők visszatérése" , furcsa és vidám mese az első élőlény észleléséről, miután a Földet évszázadokon át csak szellemek lakták!
Оставить Комментарий