A nemek közötti asszociációk változhatnak, bár nem egyik napról a másikra, de elég gyorsan. És ezt a ma már nőiesnek számító, de eredetileg férfiaknak szánt dolgok történetének segítségével fogjuk bebizonyítani.
7. Eldobható egészségügyi betétek
Az első világháború idején a francia ápolónők a vattához hasonló celluvatnak nevezett anyagot használtak a katonák sebeinek bekötésére. Ötször több vizet szívott fel, mint a normál pamut, és feleannyiba került.
A nővérek azt is megállapították, hogy a cellukot jól elnyeli a menstruációs áramlást.
1920-ban az amerikai Kimberly-Clark Corporation új néven - Kotex - vezette be a piacra a cellulóz gyapotot. Ez a márka úttörővé vált az eldobható menstruációs betétek területén.
6. Magassarkú
A magas sarkú cipők kecsesebbé teszik a járást, vizuálisan növelik a magasságot, és régóta használják a női divatiparban. De nem szép hölgyeknek, hanem férfiaknak készültek.
- Az ókori Görögországban a színészek sarkú cipőt viseltek, hogy jobban láthatóak legyenek a színpadról, és hogy az előadás többi résztvevője fölé magasodjanak (ha isten vagy hős szerepét játszották).
- Egyes források szerint az ókori egyiptomi hentesek sarkú cipőt viseltek, hogy elkerüljék az állati vérrel való beszennyeződést. Az egyiptomi gazdák pedig sarkú cipőt hordtak, hogy kényelmesebben járjanak a szántóföldön.
- A Kr.u. kilencedik században. A perzsa katonák magassarkút használtak, hogy fenntartsák az egyensúlyt és biztonságosan tartsák lábukat kengyelben.
- A 17. században az európai férfiak ugyanarra a célra kezdtek viselni sarkú cipőt, mint a perzsák – hogy jobban üljenek a nyeregben. Ráadásul a sarkak a szavaknál jobban beszéltek tulajdonosuk státuszáról – megengedhetett magának egy lovat.
De hogy a férfiak mikor kezdtek elhagyni a magassarkút, nem ismert. Feltehetően ez a 18. században kezdődött, amikor a nők mindenhol átvették a sarkú divatot.
5. Harisnya
Egy újabb ruhadarab, amely az idők során „nemet váltott”. A 9. századtól kezdve a harisnyát - a lábfejet és a lábszár egy részét fedő, szűk szabású ruházatot - férfiak számára készítenek.
A harisnyát kezdetben a nemesi osztály képviselői hordták, majd a viselési divat fokozatosan „leszállt” a társadalmi ranglétrán. A francia nők csak a 18. században kezdtek csipkeharisnyát viselni, XIV. Lajos kedvencét, Pompadour márkinét utánozva. Sőt, férfi harisnyákat is kiállítottak, a női harisnyákat viszont számos szoknya alá rejtették.
A 19. századra a harisnya kizárólag a női divathoz kapcsolódott, így a férfiak felhagytak vele.
4. Crop top
A mai értelemben vett crop topok létrehozása az 1940-es években kezdődött. A gyártók nem a női szépség hangsúlyozására törekedtek, hanem több szövet megtakarítására, és ezeket a ruhákat kizárólag férfiak találták ki férfiak számára.
A 70-es évek elején a testépítők átvették a crop topokat. Ez a gardróbrészlet lehetővé tette számukra, hogy póló nélkül edzenek, és kiemeljék meghatározott izmaikat. Az amerikai focisták is szerették ezeket a ruhákat, mert a crop topok rövid szélei nem engedték, hogy az ellenfelek megragadják a ruhákat és megzavarják a támadást.
Később a nők a felsőt nyári trendként fogadták el, és farmernadrággal és magas derekú szoknyával kezdték viselni.
3. Minden rózsaszín
Az újszülött szülők általában számtalan kék vagy rózsaszín tárgyat kapnak a gyermek nemétől függően. De furcsa módon volt idő, amikor a kék „nőies” szín volt, a rózsaszín pedig „férfias” szín.
Az egyik népszerű elmélet e színmegosztás mögött az, hogy a kéket Szűz Máriával társították, míg a rózsaszínt egy tompa vörös szín, amelyet erős, valóban férfias színnek tartottak.
A második világháború után a divatmárkák és a kereskedők hirtelen a rózsaszínt kezdték népszerűsíteni, mint a nők ideális színét, míg a kéket a férfiassággal társították. A női felszabadító mozgalmak támogatói is hozzájárultak, lányaikat rózsaszínbe kezdték öltöztetni, tiltakozásul a szín viselkedésre gyakorolt hatása ellen.
Az idő múlásával a „rózsaszín lányos, a kék fiús” szabály átterjedt a ruházatról a játékokra, kiságyakra, babakocsikra és sok más, gyerekeknek szánt dologra.
2. Táskák
A kézitáska minden modern nő gardróbjának kötelező eleme. Tényleg kizárólag férfiaknak készültek? Igen, a táskák történelmileg férfi kiegészítők voltak, pénz és személyes tárgyak szállítására szolgáltak.
Iskariótes Júdás például adománydobozt hordott a mellén. Az ókori egyiptomi hieroglifákat tekintve pedig embereket és istenségeket láthatunk, akik tasakot tartanak. Az ókori asszírok és babilóniaiak is pénztárcát használtak pénz és értéktárgyak tárolására.
A középkorban a nők is elkezdtek erszényeket hordani, telt szoknyájuk redőibe rejtve. Később gyönyörűen díszített táskák formájában táskákat kezdtek viselni az övön, és nem osztottak fel férfi és női kiegészítőket.
1790-ben jelent meg Párizsban az első kézitáska, amelyet kézben lehetett hordani, a csipkénél fogva tartotta.
1. Tanga
Kevés férfi merne tangában megjelenni egy rendes strandon. De valamikor régen ezt a fehérneműt kifejezetten az erősebb nemnek szánták.
Az ókori Egyiptomban, valamint a minószi és mükézi kultúrákban (gondoljunk csak az ókori Görögországra és Krétára) Kr.e. 1570 körül a bugyira emlékeztető, de a fenekét szabadon hagyó ruházat viselése volt gyakorlat. Ezek a ruhadarabok nagyon hasonlítottak arra, amit ma „ágyékkötőként” ismerünk.
A japán szumóbirkózók már i.sz. 250-ben elkezdtek mawashi ágyékkötőt viselni, amely tangára emlékeztet. Ez a hagyomány a mai napig fennmaradt.
A tangák később kimentek a divatból, és csak az 1800-as években jelentek meg újra. Ezúttal úgy néztek ki, mint egy kötés, amellyel a férfiak nemi szervüket védték sportolás közben.
A tanga pedig a múlt század 30-as éveinek végén szerezte meg a minibugyi megjelenését. Az 1939-es világkiállítás alatt New York polgármestere megparancsolta a táncosoknak, hogy takarják el a magánrészeiket. Ezért olyan fehérneműt kezdtek használni, amely elrejtette a szeméremtestet, és elég csupasz bőrt hagyott maga után, hogy a nyilvánosság kedvére tegyen.
Оставить Комментарий